- Eltelt egy évtized. Mennyire érzi ezt meg egy zenész. Megvan még az újdonság varázsa, vagy főleg rutinból csináljátok a dolgokat?
- Betti: Mindig kellenek a friss, izgalmas dolgok. Három évvel ezelőtt elkezdtünk élő koncerteket adni, ami egy nagy löketet adott a csapatnak. Elvagyunk a jelenlegi helyzettel, természetesen látjuk mi lesz majd a következő része a fejlődésünknek, de ez a zenekar sohasem kapkodott el semmit. Most jelenik majd meg az ötödik nagylemezünk, ez nem olyan egetverően sok ennyi idő alatt. Nem azért, mert nincsenek ötleteink, csupán csak nem szeretnénk elcsépelni a dolgokat.

- Miért kellett hét év, hogy élő koncerteket nyomjatok?
- Betti: Durván hangzik, de addig nekünk nem volt rá igényünk. Annyi kis fél órás bulink volt, hogy időnk sem volt ilyesmin gondolkodni. Zsoltinak már sokkal korábban eszébe jutott ez a lehetőség, Zoy! meg én mondtuk anno, nem kell a plusz munka, tényleg le voltunk terhelve. Lassan aztán beláttuk, megcsináltuk, és most már mi is örülünk neki, hogy belevágtunk, csak régen még kényelmesek voltunk. Nem láttunk, hogy onnan lehet feljebb lépni, pedig lehet, és még mindig van potencia a csapatban.

- Tíz év után még mindig idézőjelben vidéken, Debrecenben vagytok.
- Zsolti: Ez egy fontos dolog a számunkra, már a Desperado előtt is itt laktunk. Minket ideköt minden, a szülők, rokonok, barátok, ismerősök, és úgy tűnik viszonylag sikeresen tudunk itt dolgozni. Emiatt egy picivel többet utazunk, mint a budapesti zenészek, de nekünk ez a nyugodt, vidéki fíling sokkal inkább bejön, mint a pörgősebb fővárosi, meg itt nem kapott el annyira minket a gépszíj, és jobban megtudtunk maradni olyanoknak, mint a sikerek előtt voltunk. Ha Pesten élnénk, akkor szerintem mára már más mentalitással bírnánk.

- Betti: Biztosan változtunk, de az alapvető tulajdonságainkban nem hinném, inkább mindannyian érettebbek lettünk. Mi amúgy sem vagyunk nagy bulvárszereplők, nem törjük el a kisujjunkat, hogy holnap benne legyünk az újságban.

- Zsolti: Meg partiról partira sem szaladgálunk. Annyira jó ezekből kimaradni, aztán amikor nézünk valami ilyesmit a tévében, akkor csak fogom a fejem, mit meg nem lehet etetni az emberekkel.

- Ti ugyanazok maradtatok, a zenétek viszont nagyban átalakult. Az ’Érezd a zenét…’ r’nb-s, hogy került képben épp ez a stílus?
- Betti: Két évvel ezelőtt a latinon csodálkoztak el.

- Zoy!: Fontos, hogy egy zenekar minden nagylemezén meg tudjon újulni. Az előző albumunk is jó volt, de ennek ellenére tovább kellett lépni, és a most uralkodó műfajokat nézve, haladni a korral. Reméljük a közönség is úgy látja majd, hogy sikerült igazi mai modern alapokat készítenünk az új Desperado dalokhoz.

- Zsolti: Erős kiadói indíttatásra, de végül is összejött ez a műfaj.

- Betti: Ők hajtják mindig a változtatásokat. Mi magunktól megmaradtunk volna a réginél, de akkor egy idő után ugyanolyan sémássá vált volna az összes lemezünk. A kiadó szerintem egészségesen terelget minket. Ezért jó, ha egy független fül is hallgatja a zenéteket, és véleményt mond róla. Annak idején a ’Gyere és álmondj’ után senki sem jósolta, hogy ezután még sikereket lehet elérni, aztán a ’Táncolj’-jal meg bőven megfejeltük. Persze, mi is a földön járunk, nem biztos, hogy megint annyival túlszárnyaljuk az előző nótát, de nagyon bízunk az új dalban. Lehet, egy teljesen új kaput nyitunk, lehet, zsákutca lesz, ezt nem tudhatjuk.

- Jogosan bizakodhattok, hiszen eddig minden kislemezetek jó fogadtatásban részesült.
- Zsolti: Igen, de a EP-k között is vannak eltérések, van amit nagyon felkaptak, van amit kevésbé. Szerintem, már van annyi mögöttünk, hogy ez az anyag, most nagyon jó legyen, és a zenénk is elég érett a sikerhez.